Veszteségek és gyász:
Veszteségek és gyász:
mi a gyász, és hogyan lehet megdolgozni?
mi a gyász, és hogyan lehet megdolgozni?
A gyász a veszteségre adott természetes és normális emberi reakció, nem betegség. Ez az oldal röviden bemutatja, mikor gyászolunk, milyen a gyász, és melyik gyászmodell miben segíthet.
Gyászolunk, ha elveszítjük egy szerettünket, de ennél sokkal gyakrabban is: gyászolhatunk egy barátságot, egy szeretett munkahelyet, egy álmot, egy társállatot vagy egy lakóhelyet. Talán túlzásnak tűnhet egy álom elengedését gyászfolyamatként aposztrofálni, de tapasztalatom szerint ez a szemlélet segíthet megdolgozni a bennünk dúló érzelmeket.
Egyedi: mindenki másképp gyászol, hiszen az elveszített személlyel vagy dologgal való kapcsolata is egyedi volt.
Jogos és szükséges.
Meghatározza és formálja a kultúra, közösség és a család.
A reális cél a gyász megdolgozása, nem afeldolgozása: ne lezárandó projektként tekintsünk rá, hanem hosszú távú alkalmazkodásként egy új élethelyzethez. Elakadások és komplikációk adódhatnak, de a gyászmunkát mindig ugyanott lehet folytatni, ahol korábban abbamaradt. Nem lehet lekésni ezt a vonatot.
A lista nem teljes. Gyakorlati hasznukat keresd, miközben megismered őket.
A gyász öt szakasza (Kübler-Ross, 1969). Öt gyakori reakciót ír le: tagadás , harag , alkudozás , depresszió és elfogadás. Az érzelmek megnevezése tisztánlátást hozhat , és segíthet abban, hogy kevésbé érezd magad egyedül a tapasztalataiddal kapcsolatban. Fontos: A szakaszok nem lépésről lépésre követik egymást, és sokan nem élik át mindet.
Kettős folyamatmodell (Stroebe és Schut, 1999). Az emberek természetes módon váltanak a veszteségre és a mindennapi életre való összpontosítás között. Rendben van, ha vannak jó és nehéz napok. Nincs meghatározott ritmus.
A folyamatos kötődés elmélete (Klass, Silverman és Nickman, 1996) Az elhunyttal új módon kapcsolatban maradhatunk, ami az emlékeket, a szeretetet és a hagyományokat élteti. Mások ezt nem mindig értik, de a kapcsolat ilyen módon történő fenntartása egészséges.
A gyász feladatai (William Worden, 1982) A gyászt gyengéd feladatok sorozataként írja le, mint például a veszteség elfogadása és az alkalmazkodás módjainak keresése. Irányt ad, de nem ellenőrzőlista, mindenki a saját tempójában halad.
Jelentésrekonstrukció (Neimeyer, 2001) Azt vizsgálja, hogyan találunk új értelmet és célt a veszteség után. Egyesek eleinte nem állnak készen erre, és ez rendben van.
Üvegmodell (Lois Tonkin, 1996) A gyász nem csökken – hanem az élet lassan köré épül. Megnyugtató kép, de csak metafora, a te élményed másképp nézhet ki.
Kötődéselmélet (Bowlby 1969) A gyászt a szeretet és a kapcsolat mély kötelékeiből eredezteti, ezért segít megérteni, miért fáj ennyire. Inkább a "miért gyászolunk" kérdésre felel, kevésbé arra, mit tegyünk.
Jogfosztott gyász (Doka, 1989) Olyan gyász, amelyet mások nem ismernek el nyíltan, és nem támogatják. Elismeri az érzéseidet, ha olyat vesztettél, amit mások nem tartanak jelentősnek. Tipikus jogfosztott gyász a magzatvesztés. Pre- vagy perinatális veszteség után itt találsz egy kis bátorítást: https://veteles-utan.hu/ajandek/
Forrás: https://thelossfoundation.org/stages-of-grief/models-of-grief/
Nincs általános időtartam: egyedi folyamat, amely hullámokban erősödhet és enyhülhet.
Nem. A gyász sokféleképpen jelenhet mg, a sírás csak az egyik.
Ha elakadtál, vagy a mindennapok ellehetetlenültek, keress fel bátran. Súlyos tünetek, tartós szorongás vagy depresszió esetén pszichológushoz vagy orvoshoz is érdemes fordulni.
Igen, minden jelentős veszteségre jogos reakció.
A cikk szerzője Boros Ildikó pasztorálpszichológiai lelkigondozó, teológus, SaveOne tréner.
A pre- és perinatális veszteségekről bövebben a Vetélés után weboldalon olvashatsz.
Még több, hitéleti témájú blogbejegyzést itt találsz.
Lelkigondozást online, Székesfehérváron és hamarosan Veszprém környékén is vállalok, kapcsolatfelvételhez kattints az alábbi gombra: